Új esély egy idősebb madárnak

Amellett, hogy kis gyerekként már hullámos papagájokat tartottam, utána negyven évig éltem a papagájok világában.

Majdnem tizenöt éve élek állandó jelleggel papagájokkal (és alkalmanként hörcsöggel vagy teknőssel). Ez rendkívüli tapasztalatokat biztosított nekem  a papagáj viselkedésében és kezelésében. Ezzel a tapasztalattal kiépült egy kis, exkluzív ügyfélköröm, akinek a viselkedéssel kapcsolatos problémáit igyekeztem megoldani. Csak egy szűk kört fogadtam, állatorvosok személyes ajánlásai alapján. Az ügyfelek többsége állanó volt.

Mindenesetre ugyanazt az eljárást követtük el szinte minden problémás madárral, ami elég egyszerű volt. Mindenkit kikérdeztem, hogy mi a napi rutinja a papagájával és meg is figyeltem, hogy bánnak velük. Eközben alaposan megfigyeltem a papagájok testbeszédét, amiből világosan kiderült a kapcsolata a gazdájával és innen már el tudtunk indulni.

A hosszú idő alatt megfigyeltem egy szembeszökő tény: azok az emberek, akik időt és erőfeszítést fektettek egy idősebb papagájjal való kapcsolatépítésbe, sokkal inkább elkötelezettek voltak az állat mellett.

Azok, akik egy babapapagájt vásároltak, sokkal kevesebb energiát és érzelmet fektettek a madárba, és hajlandók voltak megszabadulni tőle abban az első pillanatban, amikor a dolgok már nem voltak könnyűek. És természetesen a papagájjal való élet bizony problematikusabbá válik, amikor a madár érettebb lesz, ezért a legtöbb közepes és nagytestű papagáj az újságok „Eladó” rovatában kétéves.