Párzási viselkedés

A tavasz sok papagájtulajdonos számára egy kellemetlen időszak, mert madara viselkedése alapvetően megváltozik.

A hormonok felpezsdülnek, emberi nézőpontból pedig egy kezelhetetlen, vad madár lesz a végeredmény. A testbeszéd mindig egyértelmű jeleket ad. A papagáj kiabál, feszült és ideges. Gyakran öklendezik (ez a párjának is a kicsiknek az etetésére irányuló tevékenység), a szárnyakat leereszti (ez a párzási tánc része), a tollak reszketnek. A tojó a megszokottnál lejjebb kuporodhat az ülőrúdon, és sejtetően csóválhatja a farkát.

Egy szerelmes kakadu agresszívvá válhat, vagy akár meg is haraphatja a számára nem szimpatikus, kiválasztott személyt, hogy elkerülje a rivális jelenlétét. Észszerű gyakorlat erre az időszakra, ha kerülünk minden olyan simogatást, amely hasonlít a párzási viselkedésre. Ha a papagájod párzási viselkedést mutat, akár a párjával, akár veled, az azt jelenti, hogy szorong a leendő fiókákért, de ezek pozitív jelek, a természetes életciklus részei.

 

Tehát nem simogathatod meg a kakadut a szárnyai alatt vagy a hátán, ha párzási láz jeleit mutatja. Szerintem ebben az időszakban a legjobb a simogatást teljesen elkerülni a kedvtelésből tartott papagájok esetében.

A jákó papagájok kevésbé válnak agresszívvé erre az időszakra, ők inkább a folyamatos fészekrakással keserítik meg a gazdi életét: feltúrják az egész lakást, és minden dobozba, kosárba vagy sötét helyre rendezkedni kezdenek, tojófészek kialakítása céljából. Jobb ezt a viselkedést korlátozni és eltenni erre az időre a fészek számára alkalmasnak kinéző dolgokat a papagáj elől.