A tapasztaltabb gazdik ennek a képességnek már számos jelét látták, és pontosan tudják, mennyire nem mindegy, hogy milyen hangulatban közelítenek a madárhoz. Az empátiáról gyakran készségként gondolkodunk, nem pedig a túlélés régen létező, idegsejtekbe ágyazott bioevolúciós eszközéről, ami valójában azt jelenti, hogy képesek vagyunk beleélni magunkat más élőlények érzéseibe (az empátia szó a görög en-ből származik, ami azt jelenti, hogy "be", a másik fele pedig "szenvedés" vagy "tapasztalat").

Aki empatikus, az képes érezni például a fenyegetéstől való félelmüket, vagy az izgalmat egy újonnan talált élelmiszerforrás felett, vagy szomorúságot egy veszteség miatt, amelynek ugyanúgy köze van a közösség szövetéhez, ami a papagájok esetében igen erős. A természetben ők hatalmas madárrajokban élnek, itt az empátia pedig az információáramlás egyik alapvető eszköze.

Az empátia ebben az értelemben minden érzelem forrásának felfogható, amely nélkül a többieknek nem lenne információjuk az aktuális eseményekről. A jelenséget csak nemrégiben kezdte el más fajok között is feltérképezni a tudományt, ezt az empátia kiterjedt anatómiájának is nevezhetjük. Az erre fogékony, újabban felfedezett fajok az elefántok, a bálnák és ma már tudjuk, hogy teljesen más, nem emlős agyú lények, mint a varjak és a papagájok is rendelkeznek ezen képességgel.